'97-ben megtörtént az, amit a Faith No More rajongók el sem tudtak képzelni: a zenekar bejelentette, hogy vége. Ezt az információt először azért volt nehéz feldolgozni, mert egy olyan csapatról van szó, akiknek semmi sem szent, és mindenből viccet csinálnak. Így természetesen magukból is, és ezért volt gyanús, hogy feloszlanak (ezt a poént ugyanis addig még nem sütötték el). Alább a zenekar utolsó fellépéséből látható egy rövid részlet.
A hírt azonban egyre több médium megerősítette, ami akkoriban azt jelentette, hogy bemondták az MTV-n (Music Television) és megjelent a metál magazinokban is. Ekkor már a legelvetemültebb FNM fanatikus is kezdett kétségbe esni, hiszen ha feloszlik a zenekar, akkor megszűnik a zenei utánpótlás, és akkor vége a világnak. (Az "Album of the Year" ugyan még friss anyagként kitartott úgy a következő 2 évig, de mi jön azután? - tettem fel vélhetően sokad magammal együtt én is a kérdést.)
A tény azonban nem változott, a zenekarnak tényleg annyi volt és meg kellett barátkozni a gondolattal, hogy nem lesz több új album, meg új számok, meg hogy élőben láthassuk őket, úgyhogy a '97-es Szigetes koncert maradt az utolsó hazai emlék. (Még jó, hogy az akkori M2 zanzásítva leadta.)
Miután nagyjából feldolgozta az ember a feldolgozhatatlant, elkezdte összeszedni, hogy vajon hogyan követhetné tovább a tagok munkásságát, ami ugye mindjárt 4 felé ágazott. (Jon Hudson ugyanis nem erőltette a zenekarosdit, meg hát ugye akkortájt még csak mint beugrós ismerhette a nagyközönség egy albummal meg egy turnéval a háta mögött.)
Vegyük elsőként Roddy Bottum-ot, aki nyíltan vállalt homoszexualitásával és extravagáns öltözködésével mindig is kissé különcnek számított a csapatban. Roddy az ekkor már egy ideje működő zenekarával, az "Imperial Teen"-nel folytatta a muzsikálást.
A következő, már nem csak a külseje miatt meghatározó tag
Mike Bordin, aki a hihetetlen "rőzséjével" már akkor is maradandót
alkotott volna, ha csak álldogál a színpadon. Ő azonban dobolt is, méghozzá nem
akárhogyan. Ezt a képességét először a Faith No More - on kívül Ozzy Osbourne
zenekarában beugrósként, majd később állandó tagként kamatoztatta. (Bordin
rövid ideig kisegítette a Korn zenekart is, és zenélt az Alice in Chains-es
Jerry Cantrell-lel is.)
A zenekar alapító - vezetőjének tekinthető Billy Gould nem csak egy saját bandát alapított, hanem mindjárt egy kiadót, ami azóta is "Koolarrow" néven működik. Ezen kívül számtalan kollaborációban részt vett, ezek közül az első a mexikói grindcore-t játszó "Brujeria" volt.
És végül, de nem utolsó sorban itt van Mike Patton. A srác, aki a kis Eureka-ból indult és végül meghódította a világot. Ő a Faith No More mellett ha tehette párhuzamosan zenélt az iskolai haverokkal alapított "Mr. Bungle"-ban is, amíg 2000-ben ők is abba nem hagyták a közös munkát.
Patton, miután kezdtek "elfogyni" körülötte a zenekarok, szólóban kezdett nyomulni. Ennek előjele volt a két, saját készítésű szösszenete is: az 1996-os "Adult Themes for Voice" és az egy évvel későbbi "Pranzo Oltranzista". Aki hallotta az albumokat, az tudja, hogy azok úgymond bevezetései voltak a későbbi "supergroup" a "Fantomas" létrejöttének is, melyben Patton a Melvins-es Buzz Osbourne-nal, a Slayer-es Dave Lombardo-val és a Mr. Bungle-ből ismert Travor Dunn-nal zenél.
A Faith No More-ral megismert Patton aztán pont a banda nélkül szerzett igazán nevet magának a zenei életben. Szinte lehetetlen felsorolni, (és majdnem biztos vagyok benne, hogy még ő sem tudja) hogy kikkel hányszor és hogyan zenélt, milyen albumot adott ki, vagy vendégszerepelt különféle lemezeken. Csak néhány fontos név: Bjork, John Zorn, Rahzel, Jessika Kinney. 2010-ben létrehozta a "Mondo Cane" nagyzenekart is, mellyel '60-as évekbeli olasz slágereket ad elő.
Később filmzenét is szerzett, majd ő maga is szerepelt a "Firecracker" című független alkotásban. Neki köszönhetők ezen kívül a "Legenda vagyok" című film állathangjai valamint videojáték mániájának hála jó néhány játék effektjei is.
Mindezek mellett azonban talán a legfontosabb, hogy Billy Gould-hoz hasonlóan kiadód alapított "Ipecac" néven.
FOLYT.KÖV.
http://koolarrow.com/
http://ipecac.com/
