Faith No More / Mr. Bungle képregény

Ahogy arról már itt is olvashattatok előzetest márciusban, mától kapható a képregényboltokban a régóta várt Faith No More / Mr. Bungle képregény.

A történetek Mike Wellman tollából valók (Csillagközi romboló, Star Trek) az animációkért pedig az a Matt Jacob felel, aki a Tomahawk zenekar "Oddfellows" klipjéért is. 

Matt Jacobs a szokatlan alkotásról a következőképp nyilatkozott: "Ha azokra az időkre gondolok, amikor a rajzok alapjául szolgáló albumokat hallgattam, olyan mintha az emlékeimben kutatnék...pontosabban nem, mivel a megjelenésük óta EZEKET HALLGATOM. Az "Angel Dust"-ot épp ma reggel hallgattam meg. És 1992 óta ez nagyjából folyamatosan így megy. De persze ez a helyzet az összes többi FNM és Mr. Bungle albummal is."

"Nagyon jó volt így rajzolni, hiszen elég volt csak hallaniegy-egy pletykát valamelyik tagról, vagy arról, hogy egy új projektbe kezdtek, máris beindultam és jöttek az újabb ötletek, hiszen mint minden rajongónak, nekem sem elég csak EGY album a srácoktól! Haha! Ezen túl ezek a fajta zenék beigazolták azt, amire művészként régóta vártam; a stílusok közti váltogatásokat, a sokféle témaváltást akár egy oldalon belül. Pont úgy, ahogy ők is teszik azt a dalaikban, főleg a Mr. Bungle.... képekben bemutatni azt a zenei sokszínűséget, amit ezek a zenekarok képviselnek. "

"Ez a képregény olyan, mintha 5 különböző ember rajzolta volna. Ahogy mindkét zenekar albumai is olyanok, mintha nem ugyanaz a csapat zenélne, és én ezt imádom bennük. Nekem egy új Faith No More lemez olyan, mintha az azelőtt sosem hallott kedvenc zenekarom épp kiadta volna minden idők legjobb albumát.....És ez minden alkalommal így van."

info: http://www.faithnomoreblog.com/2015/06/fnmmr-bungle-comic-out-today.html

Faith No More történelem - 6.

Album of the Year, vagyis egy korszak vége

A Faith No More zenekar 1981 és 1997 közötti fennállásának utolsó lemeze az "Album of the Year", vagyis "Az év albuma" volt. A csapat 16 évnyi munkálkodásának ez az alkotás tett pontot a végére. Az eltelt időszak alatt a Faith No More elérte, hogy legalább az "Epic" vagy az "Easy" című slágerüknek köszönhetően szinte minden aktív zenehallgatónak nyomot hagyjon a fejében.



1995, vagyis a "King for a Day" album megjelenése után a zenekar a roadie - ból taggá avanzsált Dean Mentá-val turnézta keresztül- kasul a világot. Az új tag csodásan érezte magát a csapatban, ahogyan ez ebből a dél-amerikai MTV korabeli összeállításából is kiderül.

A Faith No More mindig is híres volt az élő fellépéseiről, ahol a változatos dal repertoár mellett Mike Patton gondoskodott a folyamatos hangulatkeltésről, különféle magánszámaival színesítve a programot. Így eshetett meg többek között maszturbálás, vizelés, rendszeres rendész és operatőr, valamint a színpadra felsegített rajongó molesztálása is a koncerteken, hogy csak néhány példát említsünk a teljesség igénye nélkül. A frontember azonban a dalok közben is imádta fokozni a hangulatot, vagy az adott nemzet nyelvén sértegetve a közönséget, vagy egyéb, felettébb irritáló módon cukkolva őket.

A több mint egy évig tartó turnézást követően szokás szerint a következő lemezre koncentrált a csapat. A tagok elkezdték összeszedni a zenei ötleteket, az új tag, Dean azonban ebben a folyamatban igen gyengén szerepelt. Pontosabban semmi használhatót sem tudott hozzátenni az alkotói munkához. Nem sokkal az új lemez elkészítése előtt aztán szétváltak az ő és a Faith No More útjai. Az új gitárost Billy Gould egykori szobatársában találták meg. Jon Hudson korábban a "Systems Collapse" bandában játszott. A Faith No More - éhoz hasonló zenei gondolkodása miatt aránylag könnyen beilleszkedett a csapatba.

1997 júniusában aztán az új felállású zenekar megjelentette hatodik lemezét, "Album of the Year" címmel. (Pattonra jellemző, hogy ő a "The Best Album of the Year" vagyis az év legjobb albuma címet szerette volna az anyagnak, de a többiek leszavazták, mondván elég lesz az év albuma cím is.)  Az első kislemez az "Ashes to Ashes" című dalból készült.

A dalt Bill Gould a lemez leginkább FNM hangzású felvételének tartja, és a koncerteken a mai napig játsszák annak ellenére, hogy a zenei kritika annak idején szokás szerint nem volt elragadtatva sem ettől számtól, sem pedig az egész albumtól. Ez persze nem hatotta meg a zenekart - mit is tehettek volna - és kiadták a lemez második single-jét, a "Last Cup of Sorrow" - t. A dalhoz készült videó Alfred Hitchcock "Szédülés" című filmjének paródiája. 

A lemez és az akkor még működő zenekar utolsó közös kislemeze a "Stripsearch" volt. A dalhoz készült videóklipet Berlinben forgatták Bill Gould ötlete alapján, és ebben szerepelnek utoljára együtt a tagok.

1998 április 20.-án a Faith No More zenekar bejelentette feloszlását, de a csapat öt hónappal később megjelentetett még egy kislemezt, a Bee Gees "I Started a Joke" című slágeréből, amit koncerteken akkor már évek óta játszottak. A dalhoz készült egy videó is, amiben azonban már nem szerepelnek a tagok.

FOLYT.KÖV.

Faith No More történelem - 5.

King for a Day... Fool for a  Lifetime

1995 márciusában megjelent a Faith No More zenekar ötödik stúdióalbuma. A lemez kisebb csodának számított, mivel a csapat nem sokkal korábban vált meg a zenekar alapító-gitáros Jim Martintól. Az ekkor a gitáros nélküli, ám a lemezkiadó nyomása alatt lévő bandán Mike Patton gyerekkori barátja, Trey Spruance (Mr.Bungle, Secret Chiefs 3.) segített.

Nem kellett hát tovább bajlódni azzal, vajon mit kéne kezdeni "Big Sick Ugly Jim Martinnal", mivel Roddy egy faxon közölte vele, hogy köszönik, ennyi volt. Az alapító gitáros utolsó fellépése 1993-ban az angliai Phoenix fesztiválon esett meg, melyet az iránta érzett tiszteletből most alább megtekinthettek.

Az akkoriban még igen nagy szóval bíró lemezkiadókat azonban nem nagyon hatotta meg, hogy milyen zenekarból melyik tag miért megy el vagy épp érkezik, ők a szerződések szerint lemezeket vártak, ráadásul határidőkre. Így eshetett meg az is, hogy a csapat hivatalosan gitáros nélkül vette fel a "Boo-Ya Tribe" hip-hop együttessel közös számukat, az "Another Body Murdered"-et is, mely az "Ítélet Éjszakája" című film egyik betétdala. A basszus és a gitártémákat itt egyaránt Bill Gould játszotta fel.

A betétdalon kívül egy új albumot is prezentálnia kellett a csapatnak. A gitáros nélküli zenekarnak azonban hirtelen igen nehéz dolga akadt. A dalszerzéshez ugyanis - a számaikat első blikkre hallva nem, de megismerve a teljes anyagokat igencsak - nélkülözhetetlen volt egy gitárzenész. Túl sok idő viszont nem volt a keresgélésre. Ekkor jött a kézenfekvő gondolat Bill Gould-tól, hogy mi lenne ha Patton gimnáziumi cimboráját, Trey Spruance-t hívnák segítségül. Ők ugyanis a Mr.Bungle-ban már együtt zenéltek korábban, meg amúgy is. A Mr. Bungle már bizonyított, hogy zeneileg elég nyitott.

Az ötletnek egyedül Patton nem örült, hiszen érthető okokból nem támogatta, hogy a gyerekkori zenésztársa annak a zenekarnak segítsen, melynek köszönhetően ő hanyagolni kezdte a közös bandájukat. Az idő és az említett kiadók miatt persze belement a dologba. A lemez elkészítésére közel 9 hónap állt rendelkezésre, és mivel Roddy Bottum ez időtájt vesztette el édesapját, és egyik barátját név szerin Kurt Cobaint is, depresszióra hivatkozva ő csak az albumkészítés legvégén szállt be a munkába. Vagyis a dalok eredetileg billentyűs hangszerelés nélkül íródtak. Az első kislemez aztán 1995 februárjában jelent meg, a címe: "Digging The Grave" volt. 

Annak ellenére, hogy Spruance segédkezett az album létrejöttében, a zenekarral abban már nem sikerült megegyeznie, hogy turnézzon is velük, abban pedig még kevésbé, hogy a banda állandó tagja legyen. Így esett a csapat választása Dean Mentá-ra. Ő addig a Faith No More billentyűs- roadja volt, és a Duh! nevű hardcore zenekarban pengetett. A lemez promóciós turnéján így ő lett az FNM teljes tagú gitárosa.Ugyanazon év májusában aztán napvilágot látott a lemez második "single"-je, a "Ricochet". A klipet Párizsban vették fel, és érdekessége, hogy egy "imidzs" video, vagyis egy történet helyett inkább a zenekar mindennapjait mutatja be. (Talán épp ezért nem került be később a banda válogatás video kiadványába, a "Who Cares a Lot?: The Greatest Videos"-ba).

Az album utolsó kislemeze az "Evidence" volt, ami az év májusában jelent meg. A teljes lemezt a sajtó vegyesen fogadta, a metál oldal szerint összességében egy felejthető anyag, a világ alternatív publicistái szerint pedig jól szerepelt az "alulértékelt" lemezek között. Az igazság persze most is a hallgatóság füleire van bízva, vagyis tessék meghallgatni az egész albumot.

FOLYT. KÖV.