A Faith No More zenekar 1981 és 1997 közötti fennállásának utolsó lemeze az "Album of the Year", vagyis "Az év albuma" volt. A csapat 16 évnyi munkálkodásának ez az alkotás tett pontot a végére. Az eltelt időszak alatt a Faith No More elérte, hogy legalább az "Epic" vagy az "Easy" című slágerüknek köszönhetően szinte minden aktív zenehallgatónak nyomot hagyjon a fejében.
1995, vagyis a "King for a Day" album megjelenése után a zenekar a roadie - ból taggá avanzsált Dean Mentá-val turnézta keresztül- kasul a világot. Az új tag csodásan érezte magát a csapatban, ahogyan ez ebből a dél-amerikai MTV korabeli összeállításából is kiderül.
A Faith No More mindig is híres volt az élő fellépéseiről, ahol a változatos dal repertoár mellett Mike Patton gondoskodott a folyamatos hangulatkeltésről, különféle magánszámaival színesítve a programot. Így eshetett meg többek között maszturbálás, vizelés, rendszeres rendész és operatőr, valamint a színpadra felsegített rajongó molesztálása is a koncerteken, hogy csak néhány példát említsünk a teljesség igénye nélkül. A frontember azonban a dalok közben is imádta fokozni a hangulatot, vagy az adott nemzet nyelvén sértegetve a közönséget, vagy egyéb, felettébb irritáló módon cukkolva őket.
A több mint egy évig tartó turnézást követően szokás szerint a következő lemezre koncentrált a csapat. A tagok elkezdték összeszedni a zenei ötleteket, az új tag, Dean azonban ebben a folyamatban igen gyengén szerepelt. Pontosabban semmi használhatót sem tudott hozzátenni az alkotói munkához. Nem sokkal az új lemez elkészítése előtt aztán szétváltak az ő és a Faith No More útjai. Az új gitárost Billy Gould egykori szobatársában találták meg. Jon Hudson korábban a "Systems Collapse" bandában játszott. A Faith No More - éhoz hasonló zenei gondolkodása miatt aránylag könnyen beilleszkedett a csapatba.
1997 júniusában aztán az új felállású zenekar megjelentette hatodik lemezét, "Album of the Year" címmel. (Pattonra jellemző, hogy ő a "The Best Album of the Year" vagyis az év legjobb albuma címet szerette volna az anyagnak, de a többiek leszavazták, mondván elég lesz az év albuma cím is.) Az első kislemez az "Ashes to Ashes" című dalból készült.
A dalt Bill Gould a lemez leginkább FNM hangzású felvételének tartja, és a koncerteken a mai napig játsszák annak ellenére, hogy a zenei kritika annak idején szokás szerint nem volt elragadtatva sem ettől számtól, sem pedig az egész albumtól. Ez persze nem hatotta meg a zenekart - mit is tehettek volna - és kiadták a lemez második single-jét, a "Last Cup of Sorrow" - t. A dalhoz készült videó Alfred Hitchcock "Szédülés" című filmjének paródiája.
A lemez és az akkor még működő zenekar utolsó közös kislemeze a "Stripsearch" volt. A dalhoz készült videóklipet Berlinben forgatták Bill Gould ötlete alapján, és ebben szerepelnek utoljára együtt a tagok.
1998 április 20.-án a Faith No More zenekar bejelentette feloszlását, de a csapat öt hónappal később megjelentetett még egy kislemezt, a Bee Gees "I Started a Joke" című slágeréből, amit koncerteken akkor már évek óta játszottak. A dalhoz készült egy videó is, amiben azonban már nem szerepelnek a tagok.
FOLYT.KÖV.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése