Faith No More a stúdióból: áprilisban itt az új lemez?
A Revolver Magazin nemrég interjút készített Billy Gould-dal, a Faith No More zenekar basszusgitárosával.
2011 végére
Bill Gould belefáradt abba, hogy régi Faith No More dalokat játsszon élőben. A
dolog előzménye, hogy a mára igen nagy hatással bíró alternatív- rock zenekar
tagjai az 1997-es utolsó, „Album of the Year” című lemezük megjelenése óta
2009-ben újra összeálltak néhány koncert erejéig. Nem sokkal később pedig a
bőgős úgy döntött, hogy stúdióvá alakítja oaklandi próbahelyét és elkezdett új
dalötleteken dolgozni. Nem sokkal később csatlakozott hozzá a dobos Mike Bordin
és a gitáros Jon Hudson, és 2012 elején a trió már az új demofelvételeit
finomította.
Annak ellenére, hogy Roddy Buttom billentyűs és Mike
Patton énekes kedvezően fogadta a fejleményeket, az elején vonakodtak attól,
hogy részt vegyenek a munkában. Patton részéről érthető volt a dolog; épp egyéb
felvételekkel volt elfoglalva, így nehéz volt időt szakítani bármi másra.
„Egyfajta furcsa óvatoskodásnak tűnt a
részükről, amikor nem akartak egyből beszállni”- emlékszik vissza Gould. „Ettől úgy nézett ki a dolog, mintha csak mi
hárman akartuk volna az egészet. Aztán lassacskán kezdett megjönni a kedvük és
egyre több és több részt vállaltak.”
2012 elején
aztán Patton belement, hogy felvegyék a „Matador” című számot, amit akkor már
élőben is játszottak. Bottum, aki New Yorkban él, interneten keresztül vett részt
a dalszerzésben; ő digitális formában küldözgette az általa elkészített
szintetizátor alapokat, amiket Gould rakott a helyükre. A zongora részeket
persze később Bottum élőben játszotta fel Oklandben. A végső stádiumban Patton is csatlakozott. Meghallgatták a demokat, a
frontember megírta az énektémákat, majd a saját stúdiójában felénekelte azokat. A közös munkának köszönhetően jelenleg a Faith No More zenekarnak több mint 20 új
dala van.
Az album
első hivatalos kislemeze a „Motherfucker” című számból készült.Ez egy a
bandától szokatlan ritmusú dal. Az alap egy lassú elektronikus lüktetés, amihez egy „menetelős” dobritmus, zongorabetét és kórus párosul. A bakelit
formában is megjelent anyagot tavaly november 28-án a San Franciscó-i Amoeba
lemezboltban egy emlékezetes koncerten mutatták be.
A
basszusgitáros szerint a „Cone of Shame” is érdekes felvétel, ami „egy
blues alapú rock and roll „olyan hatásokkal, mint Link Wray, a Cramps, és egy
kevéske black metal”. Azonban Gould kedvence mindenek felett a „Matador” című
dal.
„Az új anyag részben az első Siouxsie and the
Banshees albumra emlékeztet”, - meséli Gould. „Valódi zongorabetéteket
használtunk, amik szerves részévé váltak a zenének.”
Mint a legtöbb Faith No More album, az új is – ami a tervek szerint áprilisban jelenik meg – követi a csapat
egyéni látásmódját, figyelmen kívül hagyva, hogy az tetszik-e a kritikusoknak, vagy épp a rajongóknak. „Nagyon különbözik majd minden manapság hallható zenétől – ami egyébként a lényege a dolognak” – magyarázza Gould. „Keveréke olyan dallamoknak, amiket manapság nem hallunk és azoknak, amiket mi hiányolunk más zenekaroktól. És a végén ettől lesz Faith No More.”
egyéni látásmódját, figyelmen kívül hagyva, hogy az tetszik-e a kritikusoknak, vagy épp a rajongóknak. „Nagyon különbözik majd minden manapság hallható zenétől – ami egyébként a lényege a dolognak” – magyarázza Gould. „Keveréke olyan dallamoknak, amiket manapság nem hallunk és azoknak, amiket mi hiányolunk más zenekaroktól. És a végén ettől lesz Faith No More.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése