Patton: Sosem voltunk metálzenekar

Újabb interjú, most a pitchfork.com-on, amelyben Bill Gould és Mike Patton arról mesél, hogy mit gondolnak Amerikáról és miért nem metálzenekar a Faith No More. 

Pitchfork:  Az új albumon egy évig teljes elszigeteltségben és titokban dolgoztatok. Attól tartottatok, hogy esetleg nem jön össze?

Billy Gould: Tulajdonképpen nem. Én egyszerűen csak nem szeretem azt, amikor úgy fújnak fel egy dolgot, hogy igazából még nincs miről beszélni. Utálom a pletykát, meg az ilyen szarságokat. Nem akartuk magunkat kitenni különféle elvárásoknak, találgatásoknak. A dalokat még a saját feleségemnek sem mutattam meg. Így a dalszerzés teljesen a zenekartól függött – csak mi voltunk benne, rajtunk kívül senki más. Ez pedig nagy önbizalmat adott. 17 éve feloszlottunk és akkor teljesen kiégtünk, úgyhogy most jó volt úgy dolgozni, hogy újra együtt vagyunk azokkal, akikre számíthatunk.

Mike Patton: A tudtomon kívül a srácok elég sok zenét írtak, és nem gondoltam volna, hogy azok Faith No More számok lesznek. Játszottak néhányat én meg csak annyit tudtam mondani, hogy „Úristen!” Tényleg leültem tőlük. Először is mivel a zene egyszerűen kurva jó. Másodszor pedig úgy voltam vele, hogy még rá is kérdeztem:  „És ebben én is részt vehetek?” És akkor Billy azt mondta, hogy „Igen, szerintem neked kéne énekelned a lemezen.”  Akkortájt épp más dolgokon járt az agyam, de aztán azt gondoltam, hogy „Hú, megint összeálltam ezekkel a srácokkal, túl vagyunk egy újra együtt turnén – és egy ilyen albummal minden a helyére kerülne.” Mindegyikünk így érzett, ugyanis korábban egyikőnk sem volt igazán elragadtatva sem a korábbi lemezek készítésétől, sem pedig  a kinézetüktől. Szóval lényegében egy csináld magad zenekarrá válni – főleg nekem -  szuper kecsegtető dolog volt, mivel ezt a szart nyomom immár 10 éve. És az biztos, hogy nagyon felszabadító érzés.

P: Innentől a következő év az album körül forog majd?

MP: Igen, lehet, ha úgy akarjuk. És ez a lényeg: ha úgy akarjuk. Régen ez úgy nézett ki, hogy: Készítettél egy lemezt és azzal egy-két évig turnéztál. Ahogy mi is tettük. Most azonban azt csinálunk, amit akarunk. És tudjátok miért? Mert mi vagyunk a saját kiadónk! Nincs rajtunk semmi nyomás.

BG: Mi a kilencvenes években egy igen furcsa zenekarnak számítottunk, amelyiknek koncerteznie kellett a túlélésért, és ez a mai napig nem változott! Soha nem voltak igazán jó lemezeladási mutatóink. Amerikában volt egy slágerünk, az „Epic” és kész. Ott a többi dolgainkkal nem foglalkoztak igazán. Így aztán ugyanabból a már megszokott szemszögből figyeljük a dolgokat.

P: A 2009-es újrakezdés óta játszottatok néhány nagyon jó amerikai fesztiválon, de csak most hoztatok össze egy teljes ottani turnét. Miért tartott ilyen sokáig?

BG: Az őszinte válasz az, hogy a szervezőket eddig nem igazán hoztuk lázba. Azt hiszem, az államokban úgy néznek ránk, mint az egyik egyslágeres bandára a 90-es évekből, akiket már csak a VH1 csatorna játszik. Igaz, hogy működő zenekarként voltak sikereink, de egyébként -  különösen az államokban -nagyon nehéz dolgunk volt.

MP: Sokan azt hiszik, hogy amikor a zenekarok turnéznak, akkor oda mennek, ahova csak akarnak. Ám amíg nem Justin Bieber vagy Justin Timberlake vagy bármilyen Justin vagy, ez nem így működik. Így hát azt csináltuk, amit megengedhettünk magunknak. Sok rajongó azt hitte, hogy előítéleteink vannak az Egyesült Államokkal szemben, de ez nem igaz. És ennél a pontnál kellett újragondolni  a dolgokat és újraismerkedni magunkkal. Szóval jó volt, jó volt, de őszintén megvallva nem sokáig játszhatsz 30 éves számokat.

P: A Faith No More legnagyobb öröksége, hogy megfosztja a keményzenét annak felesleges macsó dolgaitól és szokatlan hatásokkal pótolja azokat. De ahogy láttuk a Roddy és Rob Halford közös fotójára adott reakciókból, a metálzene alapelemei a mai napig léteznek. (Miután Roddy közzétette a képet,  melegeket pocskondiázó kommentek jelentek meg a facebook oldalán - a szerk.)

BG: Nagyon sok baromság van, amiket egyszerűen nem lehet kézben tartani. Ezek viccesnek hangzanak, de igazából meg nem viccesek. Létező dolgok. De szerencsére vannak csatornák, amiken keresztül hathatsz az ilyen gondolkodásra, kicsit meg is piszkálva azt.

MP: Elég sokáig éltünk a metál világban, de sohasem voltunk metálzenekar. Amikor csatlakoztam a zenekarhoz, akkor olyan kortársaink voltak, mint például a Poison meg a Def Leppard. Csak röhögtünk rajta. Nekünk vicces volt, de a világ nagy részének nem – nekik mi csak egy voltunk a sok rockzenekar közül. Így most remélem, hogy egy teljesen a saját magunk által készített új albummal megváltoztatjuk ezt a véleményt. Ha mégsem, szerintem minket az sem érdekel. Jó volna, ha úgy gondolnának ránk, mint korosodó államférfiakra (nevet). Egy biztos, sosem játszottunk nyálas rockot, és most sem fogunk.

info: http://pitchfork.com/features/update/9618-perennially-contentious-the-return-of-faith-no-more/